Több, mint kert

Most megint nem étkezésről lesz szó, hanem a gyerekek elektronikus bűvöletének korlátozásáról. Ez egy csoda.

A számítógép, főleg ha játékra van használva, megőríti őket. Jó, tudom én, fontos ez is. Igen, ha megfelelő helyen van az életben. kellő mennyiségű rajzolás, olvasás, társasjáték, építés mellett. Megfelelő helyen és időben.

A hét végén a kompromisszum az volt, hogy játék és videonézés nincs (gondolok itt a szellemi fogyatékosnak tűnő, kamasz gyerekek által készített- és legjobban vonzó és mintát adó -, olykor káromkodó amatőr videókra), ha nagyon szeretnék akkor az interneten keresett és előzőleg szülők által jóváhagyott filmet nézhetnek.

Most itt tartunk: volt sok legózás, kicsi filmnézés (tegnap viszonylag maratoni mert én is beálltam - vagyis befeküdtem - gyengélkedni közéjük éls megnéztük a Most és mindörökkét) és meglehetősen sok rajzolás. Megmutatom.

Az öt és fél éves alkotása:

A hét éves alkotása:

Róla tudni kell, hogy nem a növényekben a legprofibb, viszont rajzolt emellett rengeteg rovart, hangyabolyt, tengeri csendéletet is.

A tíz és fél éves szintén gyengélkedet, így ő most kimaradt a sorból, helyette a kilenc és fél évesem kettőt rajzolt.

Ő nagyon keratív, ő a diszlexiás, de a rajzolójának semmi baja...

Már csak azt nem tudom, a beillesztés során miért marad le mindig a képek jobb oldala...

Szóval termékeny hétvége volt, viszonylagos nyugalommal.

Bármilyen hihetetlen, most nem az ételekről és diétákról van szó.

Más mérgez, mégpedig nagyon. A számítógép.

Tíz év távlatában van tapasztalatom a gyereknevelésben és nem állítom, hogy tévedhetetlen lennék. Sőt, naponta követek, követünk el hibákat és minden este azzal fekszem le, hogyan is lehetne jobban csinálni?

Van ami megoldhatatlan problémának tűnik a számomra.

Gyermekeim, akik mind egytől egyig fiúk valamiféle varázslatos vonzódást éreznek a számítógéphez. Persze, megpróbáltuk őket távol tartani a médiától (nincs tv-nk) és szűrni is próbáljuk a beléjük jutó, számunkra elfogadhatatlannak tűnő információt. DE majdnem sikertelenül.

Hogy miért fulladunk mindig kudarcba? Sok oka van, de egyik sem vígasztal.

Például az életmódunk. Hazajövünk, de nekem gyorsan ki kell mennem, állatokat ellátni, begyújtani. Ők pedig benn. Még akkor van a legkevesebb vita és veszély, ha gépeznek...persze nem hagyják abba villámcsapásszerűen ha bejövök.

Például az, hogy sem oviban, sem iskolában nincs már más téma, ettől is őrült nagy a vonzerő.

Például a gyerekek lelki alkata. Alig tudjuk befolyásolni. Hogy honnan tudom? Hogy különbözőek. Kettő sokkal könnyebben terelhető, míg a másik kettő rezsket a számítógépes világért.

Mit próbálunk tenni:

Alternatívát kínálni, ha van időnk (ritka) családi program, kirándulás, strand, vagy csak itthoni együttlét.

Alternatívát kínálni, ha van ötletünk, például keresünk a gépen információkat, régi emlékeket, slágereket, dalszövegeket, ha megmutatjuk, más lehetőségek is vannak sz internetben.

Alternatívát kínálni, ha van rá fogékonyság. Sportot, hobbit, elfoglaltságot. Óvatosan, hogy ne kényszer legyen, hogy kedvet kapjon valami máshoz. Ebben még az út elején járunk, próbáljuk megmutatni, mit is lehetne mást csinálni...

Nem mondom, hogy sikeresek vagyunk ebben a projektben. A gyerek agya meg van rég mérgezve. Ha mást csinálunk, ha van alternatíva, sokszor akkor is csak azon jár az esze, ami a számítógépben van. Félek, az iskolában is csak vagy legalábbis gyakran csak ezek a gondolatok vannak a fejükben.

Elég félelmetes, nem? Pedig én nem szólhatok semmit, hiszen azért viszonylag jól tanulnak, olvasnak, zenét tanulnak, néptáncolnak. Mégis, látom az agymosás jeleit, a félrecsúszott gondolatokat, értékrendet.

Félek, hiába korlátozzuk, az eszét, értelmét, gondolatait így is úgy is kitölti ez a virtuális világ. Mit tegyek?

Diéták terén új reményekkel kezdtük az új évet. Mindenki megfogadta, hogy becsülettel kijavít minden hibát, amit az étkezésben elkövetett. Eltűntek a csokik - amik nem fogytak el, hosszútávú száműzetésbe vonultak a szekrény mélyére.

Bár az elrontott diéták miatt kicsit mindenki beteg lett, talán időben jött a felszabadítás és kikecmergünk mindenből.

Az a kisfiam, aki nem allergiás (állítólag, csak tudnám akkor mitől viszket?) természetesen hiperaktivitása csúcspontján. A sok édesség kábítószerként látszik meg a viselkedésén. Mint akit felhúztak. És nagyon rosszul is alszik.

De leginkább a gluténmentes gyerekem tetszik nekem az új életével.

Nagyon féltem, mert ahogy az ünnepek közt kezdtem neki diétás ételeket adni és kóstoltatni, szinte mindegyikkel kudarcba fulladtam. Nem ízlett, vagy épp ízlett csak nem kérte.

Azóta viszont mindent, amit megkóstolt, meg is ette. Sütöttem kalácsokat neki, szívesen eszi a gluténmentes kenyeret is. Persze nem azt a finomat, amit sütöttem, hanem a szerintem ehetetlenség határán lévő boltit. De legalább eszi. És meglehetősen sokat eszik. Ez azért lényeges, mert ő borzasztóan rossz evő és nagyon sovány is.

Nem, nem gondolom, hogy ez a gluténmegvonás pozitív hatása, hiszen néhány nap telt csak el. Inkább két más okot látok. Az egyik, hogy felszabadult (ő is és én is) az alól a szorongás alól, hogy döntéseket hozzunk a diéta kapcsán, illetve kihagytuk teljesen a tejet is, ami viszont akár napok alatt látható eredményt hozhat. Szerintem hozott, kezd éhes lenni...

Az étkezések azért varázslás-számba mennek.

Etetnem kell egy dolgos apát, aki magyaros diétán van, vagyis minél tartalmasabb étkezéseket szeretne.

Egy tejmenteset.

Egy tej és tojásmenteset.

Egy normál étkező válogatósat. (szerintem nem válogatás, vagyis inkább ez is egy autizmus tünet)

Egy tej- és gluténmenteset.

Egy gluténmenteset lehetőleg kevés szénhidráttal - ez vagyok én a sor végén...

Új találmány: a gombóc. Minden menetesen.

Szilvásgombócnak indult a dolog, megmentendő a tavalyi végelgyengülő krumplinkat. Igenám, de mit tegyek bele, amit meg is esznek? Szilva nagyon jó, de nem mindenki szereti (azért lett olyan is), a másik lehetőség a lekvár (olyan nem lett) de ezt is kifogásolták a válogatósak. Kitalátam, CSOKIS gombóc lett. No nem a száműzött csokik bújtak bele, hanem simán kakaóval töltöttem meg. Én nem kóstoltam, voltak rá jelentlezők bőven, és valószínűleg finom lehetett, mert gyorsan elfogyott.

Másik találmány: almás zserbó

Hát, ez inkább kreatívitás, mint szakácstudomány.

A története az, hogy kicsi fiam nagyon sírt egyszer régebben, hogy nem ehet zserbót. De almás lepényt ehetett, az már jól megy tejmentesen - mostmár gluténmentesen is, ki lett cserélve benne a liszt. Itt a megoldás a névcsere lett. Azóta nálunk az almás lepény diétás változata almás zserbó...

Biztosan mindenkiben benne van, hogy szereti dátumokhoz kötni az elhatározását, mit is szeretne másképp csinálni.

Tulajdonképpen én is, de ennek van praktikus oka is. Kisfiam most kezdi a diétát. Meg is van az oka, hogy miért. A legprózaibb, hogy hétfőtől sikerült az iskolában diétás ebédet intézni neki. Addig még van néhány napunk, hogy belerázódjunk.

Mentségemre szóljon, hogy próbálkoztam már - kevés sikerrel. tegnap nagyon finom sokmagos gluténmentes kenyeret sütöttem, persze neki nem ízlett. Csak abban bízom, hogy előbb utóbb lesz annyira éhes, hogy megegye.

Most sül egy kakaós kalács, vélhetően ez jobban fog menni.

Az összes többi gyerkőcnek csak az a cél, hogy a decemberi nagy "éhezéses" időszakokban elrontott diétákat mind megrendszabályozzuk.

"Jól" is indul az új év a rendetlen evések következtében. Betegek, fáj a fejük, ketten hánynak is. Onnan lehet tudni, hogy a hányás csak a diétahiba miatt van, mert csak a reflux és a savtúltengés miatti savas hányások ezek.

Tulajdonképpen örülök, hogy rosszul vannak, mert sokkal könnyebb nekik megérteni a diétát. Sokkal fegyelmezettebbek lesznek a diéta terén, ha saját bőrükön érzik a hátrányait.

No megyek, főzök nekik teát és készítek valami januári reggelit...

A törpetyúkok még mindig a fán.

Leesett a hó, viharos szél, az én tyúkocskáim fenn lengedeztek éjszaka a diófán. Reggel rájöttek, hogy a hó alatt nehéz kapirgálni, ezért beköltöztek a tyúkudvarba. De ólba azért nem mennek, az nem nekik való. Szürkületben költöznek valahová felfelé. Ha nem is mentek már a diófáig, a tyúkól kerítésén aludtak. Reggel ez a kép fogadott:

A férjem szerint kicsit túlzásba estem a baromfikkal. Attól tart, ha akciós struccot látok valahol, biztosan megveszem...

Szerintem nem ilyen súlyos a helyzet, elég józanul kezelem a baromfi beszerzéseket, az esetek legnagyobb részében kordában tudom tartani a vágyaimat. Mondom az esetek legnagyobb részében...

Van két itáliai családom, két kendermagos és némi levesnek való. No meg a vad csirkéim.

Szerintem ez egyáltalán nem sok.

Különben sincs még annyi csirkénk mint rózsánk...azokat ugyanis ő gyűjti.

Hogy akkor honnan jött a cím?

Hosszú időket töltök a barmofi udvarban, szeretem figyelgetni a pipiket. A múltkoriban éktelenül kotkodácsolt az egyik kakasom. Nem nagyon tudtam mire vélni, hogy idegen nyelven szólalt meg, de mostanra megfejtettem.

A kakas riadót fújt a kotkodálással. Azóta többször produkálta, és sokáig tartott, amíg rájöttem, kitől is félnek annyira?

Van némi háziállat, hiszen kell egy gazgaságban például házörző kuty (Bukfenc) és egérfogó macska (szürke kandúr) és persze egy szeretnivaló hófehér kiscica (Porcukor a neve). Hát bármilyen hihetetlen, békésen csipegetnek együtt a kandúrral, sétálnak a kutya mellett, de az igencsak aprócska és hófehér kiscica a legnagyobb veszély a kakas számára. Végül is, majdnem a hasáig felér...mármint  a macska a kakasnak.

Hogy miért félnek tőle ennyire?

Szóval akkor mindjárt bemutatom a macskariadalom okozóját, az újszülött hópárducra emlékeztető Porcukorkánkat. Ugye milyen félelmetes?

Lassan kezd kialakulni a baromfi ízlésem...nem biztos, hogy ez bárkinek tetszik, de nem is fontos. Kezd kiforrni, hogy mit is szeretnék.

Két lényeges lehetőség van a tyúkokban, a tojás és a hús. (ennél jobb csak akkor lenne, ha százlábú és baromfi keresztezéséből lehetne valamiféle húshibridet létrehozni)

Tojástermeléshez az itáliai tyúkokat választottam. A legjobb tojók, emellett a formájuk, viselkedésük nagyon tetszik nekem. Szép áramvonalas, erős, eleven, kíváncsi tyúkocskák. De nem kotlanak, tehát még meg kell oldanom a család hús ellátását és a tojások kikeltését.

Erre a feladatra szánom az őshonos kendermagosakat, független attól, hogy kopasz a nyakuk vagy fedett.

Nagyjából így gondoltam.

Vannak még a vad tyúkjaink, amelyekről már sokat írtam.

És biztosan lesz még néhány szépség, a gyűjtemény kedvéért. A selymek felé haladnék...

A törpéket és a kendermagosakat sokat fotóztam már, most az olaszokon a sor. vannak fehérek, fogoly színűek és valami keverékek is. Remélem, minél több színből tudok majd gyűjtögetni. De akkor jöjjenek a fotók:

Már többször írtam a törpe tyúkocskáimról, igazán nagy szeremeim ők.

Nyáron, viszonylag későn két kotlós is elővezette a csibéit. (régi posztban vannak képek róluk). Hát ezek  a csibék növögetnek. Nem mondom, hogy minden veszteség nélküli a dolog, de jelenleg vannak kilencen. No meg a szép új törpekakasunk (Sóspataki Ferenctől kaptam ajánékba, - hátha olvassa és látja, nagy örömöt szerzett vele).

Eddig nagyon óvtam őket, külön kis ólban éldegéltek, míg tegnap ellenállhatatlan takarítási vágyamban kitereltem őket az udvarra. Én takarítok, ők világot látnak.

Jól sikerült, megy nekik a szabad élet. Most még ugyan frakcióznak, külön csapatban jön-megy az öt öreg tyúk (diófán alvósak), külön a két testvér - Csoki és Vanília, és harmadik frakció a másik kelésből való hét kisebb csibe. A kakas meg gőgösen jár-kel közöttük.

Tündérek. Benéznek a kecskeolba, ételt szedegetnek a kacsáktól, kutya és macskák között sétálgatnak. És közben feltakarítják az udvart, ahová mindig kerül valami szétszórt abrak, például ha a takarításkor kisöpröm. Szóval igazán hatékony. Ha véletlen nem eszik meg az összes hulladék magot, akkor az kicsírázva, később lesz zöld táplálék. És minél többen vannak, reményeim szerint annál kevesebb a kártevő a kertben...

Újabb tagokkal bővült baromfi udvarunk.

Gyönyörűséges kendermagos (Őshonos, génmegőrző állomány) tyúkok 10 darab egy kakaskával. Krotáliázottak. Ennek az is az előnye, hogy a számokkal azonosítottan én is meg tudom különböztetni a tök egyforma tyúkokat, és láttam, hogy már megint a 148-as veri a többit...

Jó, ez csak vicc volt.

Szóval nagyon örülök.

A következőképpen néz most ki a csapat:

10 brahma, ebből 3 kakas. (ők lesznek legelőször levessé transzformálva sajnos)

11 kendermagos, ebből 1 kakas

5 kopasznyakú kendermagos, ebből 1 kakas

6 fehér itáliai, ebből 1 kakas

7 fogoly itáliai ebből 2 kakas

3 színhibás, ebből 1 kakas, 1 pedig valami a tyúk és a kakas között

és van gyönyörű, sárga kendermagosom is (egy blogos, kedves ismerőstől kaptam, nagyon örülök neki)

3 gyönyörű futókacsa.

Mindezeken kívül pedig a vad baromfik, akiki tulajdonképpen törpetyúkok, krédlik, japánok, ahogy tetszik. Őket azét nem számolom a baromfiakhoz, mert tulajdonképpen vadon élnek. Jönnek, mennek. Nem etetjük őket, önellátóak. (mondjuk van lehetőségük bemenni a baromfiudvarba, néha látom is, hogy lopkodják a kacsák takarmányát) Tojnak is, de teljesen esetleges, hogy megtaláljuk-e a tojásukat, újabb és újabb rejtekhelyeket keresnek...időnként pedig előjönnek egy tucat naposcsibével.

Hú, nagyon nagy örömöt okoznak, ajánlom mindenkinek a baromfitartást.

Ez a blog most a kendermagosokról szólt, de legközelebb teszek fel képeket itáliaiakról is.

Azt nem mondhatnám, hogy mindig pontosan tudjuk, mit is szeretnénk...Egy biztos, minél több dolgot megtermelni. Függetlenül attól, hogy a végére olcsóbb lesz-e. Merthogy sokszor nem az. Kézi erővel csinálunk mindent, hiszen egy ilyen kicsi gazdaság nem tart el gépeket.

Igen, tényleg, sokszor fillérekért meg lehet venni a zöldséget. De mi van, ha fillérek sincsenek? Vagyis vannak, de másra kellenek.

Azért megnyugtató a gondolat, hogy a kert kiszolgál bennünket. Zöldség, gyümölcs, tyúkhús, tojás, kecsketej, sajt van.

Lesz nyúlhús is, hiszen megérkezett a bak nyuszink is.

Legújabb szerzeményeim indiai futókacsák. Kicsit még félősek, de úgy láttam, már megnézték a vizüket is.

Állítólag mind tojó, vagyis annak vettem őket. Tavaszra hoznék hozzájuk egy gácsért és meglátjuk, mi lesz belőle. Nem, nem futókacsát nem szeretnénk enni, őket csigairtásra hoztam. Abban bízom, hogy jó sok kártevőt irtanak...